Ordíts

Felkelsz, és azonnal megmondják, hogy hova kell menned.
Mikor odaértél, azt is megmondják, hogy mit kell gondolnod.
Köszi, ez már megint egy klassz nap volt.
Te nem mondhatod, más meg nem kérdezi, hogy egyáltalán akartad-e.

Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem

Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!

Vigyázz! Egérfogók lesnek rád mindenütt, üldöznek, és lesbõl támadva próbálnak elkapni.
Mindenfélét ígérgetnek, amirõl eddig még csak nem is álmodtál,
és aztán már késõ, hogy visszacsináld a dolgokat.

Nem - nem - nem -nenemnemne - nem
Nem - nem - nem -nenemnemne - nem

Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!

Vissza a nullára. - De eljött a mi idõnk, most megtudják, hogy kik is vagyunk!

Ordíts - ordíts - ordíts - ordíts - Most eljött a mi idõnk!

Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Ordíts! - Amíg önmagad nem lehetsz.
Ordíts! - Mégha ez az utolsó kiáltásod is.
Ordíts! - Akkor is ha fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!

És most hallgass!

Nem! - Mert önmagad vagy.
Nem! - Mert ez az utolsó kiáltás.
Nem! - Mert iszonyúan fáj.
Ordíts amilyen hangosan csak bírsz!
Nem! -Nem! - Nem! - Nem! -Nem! - Nem!
Ordíts ahogy csak bírsz - ORDÍTS!

A monszunon át

Az ablak nem nyílik ki többé.
Itt bent minden olyan üres nélküled,
és elõttem ellobban az utolsó gyertyaláng.
Egy örökkévalóság óta várok már,
de végre közeleg a perc.
Odakint gyülekeznek a sötét fellegek.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk
át a monszunon.
És minden rendben lesz...

Egy félhold bukik alá lassan a horizonton.
Vajon rád is ugyanígy ragyogott?
És vajon megtartja, amit nekem ígért?
Tudom, hogy egyszer megtalállak.
Hallom a nevedet az orkán zúgásában,
és még erõsebben gondolok rád.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírom tovább, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át.

Héj
Héj

Átküzdöm magam minden akadályon,
míg az ajtó mögé nem érek.
Legyõzöm, ami szembeszáll velünk,
és akkor végre eljutok hozzád.

És akkor minden rendben lesz
Akkor minden rendben lesz
Minden rendben lesz
Rendben lesz.

Át kell jutnom a monszunon,
az egész világon túlra,
az idõ végezetéig, oda ahol többé már nem esik az esõ. A viharral dacolva, a szakadék szélén, és ha már nem bírok gondolkodni, akkor arra gondolok,
hogy egyszer majd együtt rohanunk, mert
már semmi nem állíthat meg minket -
a monszunon át,
a monszunon át.

És akkor minden rendben lesz.
Csak át kell jutnunk a monszunon.
És akkor minden rendben lesz.

Élj a pillanatnak

Mától a napok csak fele olyan hosszúak,
és nincs min nevetni már.
A tegnap százezer éve volt,
a holnapot még senki nem ismeri.
Mától visszaszámol az óra,
a nap éjszaka is ragyog.
Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkodtam,
pedig erre most tényleg nincs idõ.
Nincs idõ!
Nincs idõ!
Nincs idõ!
Nincs idõ!

Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.
Különben elillan.

Mától minden nap egy új világ,
és minden bolygó eladó.
Az egész galaxis némán hallgat,
miközben az idõ szédületesen rohan.
Szard le a tegnapot, és a mára figyelj,
mielõtt mindent elfelejtenél.
Bocsánat, csak egy kicsit elgondolkodtam,
pedig erre most tényleg nincs idõ.
Nincs idõ!

Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.

Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Állítsd meg!
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Rohan az idõ
Borzasztóan rohan az idõ!

Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Élj a pillanatnak,
itt és most
ragadd meg jól!
Különben elillan.
Különben elillan.

Rohan az idõ!
Állítsd meg!

Ments meg

Elõször vagyok egyedül a régi búvóhelyen.
Még látom a falon a nevünket,
de inkább letörlöm õket.
Mindent meg akartam osztani veled.
Miért tûntél el?
Gyere vissza, és vigyél magaddal.

Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg -
ments meg...

Az álmaink hazudtak, és egy könnycsepp
sem volt igaz.
Mondd nekem kérlek, hogy ez nem lehet.
Talán hallod valahol
a segélykérésemet a rádióban.
Hallasz? - Hallasz engem?

Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg...

Téged és engem - téged és engem - téged és engem.
Még látom a falon a nevünket,
és inkább letörlöm õket.
Az álmaink hazudtak, egy könnycsepp sem volt igaz.
Hallasz? - Hallasz engem?...

Gyere, és ments meg - ments meg.
Gyere, és ments meg - mert elégek
belülrõl.
Gyere, és ments meg - nem bírom tovább
nélküled.
Gyere, és ments meg - ments meg
ments meg...

(NE) MARADJUNK BARÁTOK

Az vagy, aki én sosem akarok lenni -
inkább halott lennél, semmint Bill.
Kinyalhatod - megköszönni nem kell.
Igazából fogalmam sincs, hogy mi az
ami ennyire idegesít benned.
Seggfej vagy - de ne vedd magadra.

Nem beszélek olyan szarságokat, mint te,
Nem azokat a bandákat csípem, mint te.
Ez nekem így tök oké,
de tedd meg ezt az egy szívességet:

Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.

Szerintem neked is tök jó lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég unalmas lenne a világ.

Minden nap bámulnom kell a képedet,
a többiek meg nem értik.
Te vagy a legmenõbb az idióták között.
Bõrkarkötõt hordasz, és tetkód van?
Anyuci mindent megenged, és
apu hosszú alsógatyáit viseled.

Nem hordok olyan szarságokat, mint te,
Nem azokat a csajokat csípem, mint te.
Ez nekem így tök oké,
de tedd meg ezt az egy szívességet:

Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.

Szerintem neked is jó tök lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég
unalmas lenne a világ.
Ne tégy úgy, mintha kedves lennél,
különben beverem a képedet.
Még van egy jótanácsom a számodra:

Légyszi ne maradjunk barátok.

Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.

Légyszi ne maradjunk barátok.
Jobb lenne, ha nem sajnálnánk egymást.
Hogy sosem vagyunk egy véleményen,
még mindig jobb, mint folyton jópofizni.
Inkább ne maradjunk barátok.

Szerintem neked is jó tök lenne nélkülem.
Olyan alakok híján, mint te meg én, elég unalmas lenne a világ.

NEM VAGYOK ÖNMAGAM

Fáradt szemekkel pillantok magamra,
nem találok vigaszt.
Már alig látszom a tükörben, lassan teljesen elveszek.
Semmit, ami korábban én voltam
már nem látok önmagamban.
Minden elmúlik, mint egy rémálomban, és
érzem, hogy egyre jobban eltûnök.

Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.

Már nem tudom, hogy ki vagyok én,
és már csak az a fontos, hogy
te merre járhatsz most.
Nélküled üresek az éjszakák, és
elveszettnek érzem magam.
Mit tettél velem?
Látom, hogy egyre jobban eltûnök.

Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmarad
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.

Lassan megszûnök,
képtelen vagyok kitartani.
Az emlékedet egyszerûen nem tudom kiûzni magamból.
Nem számít hol vagy, gyere és ments meg
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - egyedül vagyok.
És az, ami belõlem még megmaradt
inkább nem akarok lenni.
Odakint ferdén lóg az ég,
a falon pedig a búcsúleveled.
Nem vagyok önmagam, ha nem vagy mellettem - nem akarok létezni.

Nem akarok létezni.
Nem akarok létezni.

HA SEMMI NEM MEGY TÖBBÉ

Senki nincs, aki tényleg ismer engem.
A világom éppen darabokra hull,
miközben fut a "Happy End".
Nem kéne sírnom miattad,
tudom, hogy nem vagyunk halhatatlanok.
De egyszer azt mondtad nekem:

Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.

Amíg elsõ alkalommal megjelensz nekem, addig arra gondolok, hogy odafent
a felhõkkel együtt könnyezel.
Egy örökkévalóság óta várok rád,
de talán ez mégsem oly végtelen,
mert egyszer azt mondtad nekem:

Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.
Soha többé nem válunk el.

Ha már semmi nem megy többé...

Csak gondolj rám, és látni fogod
az angyalt, aki melletted repül.
Csak gondolj rám, és látni fogod
az angyalt, aki melletted repül.

Ha semmi nem megy többé
akkor angyal leszek - csak neked.
Minden sötét éjszakán megjelenek elõtted, s aztán elrepülünk, messze innen,
és soha többé nem válunk el.

Ha már semmi,
semmi nem megy többé.
Ha már semmi,
semmi nem megy többé...

ENGEDJETEK KI INNEN

Isten hozott az álmunkban! - Itt tilos
nemet mondani.
Németországnak igazi sztárokra, és nem
fullidiótákra van szüksége.
Tök mindegy, hogy kinek nem tetszik -
engem rohadtul nem érdekel.

Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.

Minden nap a szabad választás - már rég
elhagytuk ezt az utat.
Az életetek hátralévõ részét nélkülünk
is elcseszhetitek.
És ha az egész világ ellene van,
minket akkor sem érdekel.

Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.

De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.

Fiúbanda vagyunk, és úgy válogattak minket össze.
Jövõ nyárra persze simán fel is bomlunk.
Négy kicsi álom függ a faladon,
és másnapra a posztereinket
már el is égetted,
S a következõk vannak a kezedben.

Engedjetek ki innen! - Ki akarunk menni,
a saját álmunkban az elsõnek lenni.
Ne próbáljatok visszatartani! - Ez a mi álmunk, és itt mindent szabad.
De ha akartok, nézhettek közben.

De ha akartok, nézhettek közben.
De ha akartok, nézhettek közben.

AKARATOM ELLENÉRE

Hogy kéne éreznem magam?
Már egymásra sem néztek.
Azt hiszitek, hogy nem veszem észre.
Mit kéne most tennem?
Nem tudom mit gondoltok,
de mondjátok a szemembe!
Mondjátok meg, hogy miért omlik össze
minden. Kikészülök tõle.

Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!

Már elfelejtettétek, hogy milyen volt
régen?
Elégettétek a családi fényképeket?
Deszkákkal beszögelem az ablakot,
és bereteszelem az ajtómat. Nem kell
látnotok, hogy mennyire megvisel, hogy a
ti világotokkal én már nem tudok mit
kezdeni. Teljesen kikészülök tõle.

Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!

Tartsátok meg a hazugságaitokat, én nem akarom többé hallani õket.
A szeretet utolsó morzsáira nem kell megesküdnötök elõttem.
Nem akarlak tovább zavarni titeket,
egyszerûen kikészülök tõletek.
Ezt én nem akarom...

Akaratom ellenére,
minden észérv ellenére.
Most miért kell elválnotok,
a neveteket megváltoztatnotok?
Azt hiszem itt a vég,
és mégsem mondtok nekem semmit.
Gyûlöllek titeket érte!
Én ezt nem akarom,
nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!

Nem akarom! - Nem akarom!
Nem akarom!

FIATALOK, DE MÁR NEM KISKORÚAK

Mindig pontosan keltek fel, de nem törõdtök azzal, hogy velünk mi van.
Én látok valamit, amit te nem -
nézd csak mi áll a dzsekinken.
Bocs, de pont az útban állsz,
és nekünk itt át kell mennünk.

Fiatalok vagyunk, de már nem kiskorúak.
Sajnálom, tudom, hogy még nem kéne
de már elkezdtünk élni.
Fiatalok vagyunk, de már nem kiskorúak.
A számításaitok nem jöttek be, mert
mi már elkezdtünk élni.

Mindig csak elõre néztek,
nem láttátok, hogy jövünk.
Hahó! - lesz egy kis problémátok,
ugyanis átvesszük a vezetést.
Bocs, de pont az útban álltok,
és nekünk itt át kell mennünk!